Címke Archívum: dravida

22. Erre jók az eredetek

 

22. Erre jók az eredetek

Szeretnék megmutatni neked néhány szóeredetet, hogy jobban értsd, miért érdemes utánanézni a szavak eredetének, és mi is az „aha-élmény”, amit ezektől kaphatsz.

A szavak kiejtése és jelentése lassan változik az évszázadok során. Néha csak egy kicsit, néha igen sokat. Van, amikor egy picit más forma teljesen más jelentést ad neki. Ezzel sok viccet lehet kitalálni: ugye nem mindegy, hogy „iparűzési adó”, vagy „iparüldözési adó”.

Ehhez hasonló humor volt eredetileg a „vasárnap”, amit a „vásárnap” helyett mondott egy csalódott árus, mivel arany-ár helyett csak vas-áron tudta eladni az termékeit.

Szintén a közelmúltban alakult ki a „fellengzős” szavunk az olyan emberekre, akik szinte a fellegek közt járnak, nem a földön. Ha megtudod, hogy a „fellengző” eredetileg „léghajót” jelentett, akkor már azt is érted, miért. És persze a léghajó fölfelé leng, innen kapta a nevét.

Néha elég józan ésszel belegondolni, és teljesen nyilvánvaló, hogy aki „fázik”, az valójában „vá-vá-vá-zik”, azaz vacog. (És nem fáért szalad, ahogy egy komolytalan népetimológia feltételezi.)

Ha még régebbre tekintünk, a 13. századból papíron fennmaradt első írásos emlékünk: a „Halotti beszéd” még egész jól érthető a mai fülnek is. Megnézheted a Wikiszótár.hu szócikkében.

Ma már nagyon kevesen tudják, hogy mitől „tapsi” a nyúl füle, hiszen nem tapsol vele.

De elárulom, hogy eredetileg „lapos” volt a jelentése épp úgy, mint a „tepsinek”, és mindkettő a „lap” szóból eredt. Ezzel már sokkal jobban érthető, igaz?

Sokszor még mélyebbre kell ásni, hogy kiderüljön a szó eredeti értelme: a „bicska” szó teljesen érthető lesz, ha megtudod, hogy a sumér „bis” szó jelentése „kés” volt. Tehát „bis-ka”, azaz „késecske”.

A „szabad” szavunk egészen a szanszkrit nyelvig vezet vissza. A „szvapati” szavuk azt jelentette: a „maga ura”. Ezzel rögtön érthetőbb a szó lényege is!

Sokkal a honfoglalás előtti időkből származik a „kudarc” szavunk. Látszólag a „kutya-arc” szóból jön. Az ősmagyarokról szóló feljegyzések tényleg említenek olyan esetet, amikor az elfogott ellenség orra hegyét levágták megszégyenítésül. (Innen ered a „kutyafejű tatár” kifejezés is.) A szó azonban csak hangzásával kapcsolódik a „kutya” szóhoz. Az igazság csak sokkal korábban, az ősi dravida „kotti” szóból derül ki, ami eredetileg „szégyen” jelentésű volt. Tehát „szégyen-arca” van annak, aki szégyenszemre veszített.

Utolsó példám a sok nyelvben megtalálható „apa” szó, és ez is egy évezredekkel ezelőtti szóból ered. A dravida nyelvben még azt jelentette: „kenyéradó”. Az „appam” pedig kenyeret jelentett.

Aha!!!

Nos, ezért érdemes mindig utánanézni a szavak igazi eredetének. Ha beéred kevesebbel, akkor épp ez az „aha!” marad el, amitől jobban értenéd a szót.

Sarkadi Zsolt
nyelvészmérnök

Nagyszótár Tanulóknak

Ez a szótár eljuttat a megértésig!

Copyright

25. Szavaink forrásai

 

25. Szavaink forrásai

Nézzük át röviden, hogy a magyar szavak mely nyelvek szavaiból eredtek. A teljes megértést rendszerint nem az átadó nyelvek sora adja, hanem a három ősi nagy kultúra: a szanszkrit, sumér és a dravida, amelyekből a szavak származtak.

Mint már említettem, a szavaink többségét saját szavainkból képeztük. Tehát csak 15-20 százalékot vettünk át más nyelvekből. Nagyon sok szavunk viszont nyilvánvalóan idegen eredetű. Ilyenek az angol és német szavak. Ezekről is mélyebb megértést nyerhetünk, ha visszakövetjük őket a latin, germán, sőt akár szanszkrit forrásukig.

Többnyire a szláv eredetű szavakat is latin előzményekre lehet visszavezetni. Ezeket, valamint a francia és olasz eredetű szavainkat is vissza lehet követni a latin és görög nyelven keresztül egész a keleti nyelvekig.

A mai német, germán és más indoeurópai nyelveket a szanszkrit, azaz árja nyelv közvetlen leszármazottjának tekintik.
Sok szavunk héber, perzsa és még korábbi eredetű. Ezek visszavezethetők babiloni, akkád, mezopotámiai, sőt sumér forrásokig is. A lényeg nem az, hogy mely nyelveken át került hozzánk a szó, hanem hogy mit jelentett eredetileg. A sumér kultúra volt a mai európai kultúra egyik bölcsője.

Egy másik irányból, azaz Ázsia felől is érkeztek hozzánk szavak a török és tatár nyelvből, amelyek a mongolon keresztül egész az ősi dravida kultúráig vezethetők vissza. Ott aztán tényleg érthetővé válik, mért lett az a szó.

Hadd jegyezzem meg, hogy a kis finnugor nyelvek szavai az ősmongol nyelven át szintén dravida eredetre vezethetők vissza. Szavaik egy részét a hun nyelvből vették át, és nem mi vettük át tőlük. Innen adódhat némi hasonlóság.

És végül a legfontosabb ág az, amelyet legjobban a székelyek és csángó magyarok őriztek meg. Ezeken át ősapáink közvetlen örökségéig visszakövethetjük a szavak alakulását a honfoglaló törzsek magyar nyelvén át a hun, szkíta, szittya népek nyelvéig. Ezeken át eljutunk Etelközbe és Levédiába, (azaz a mai Kaukázusba), ahol a mai kabard és adige nyelv, azaz a cserkesz nyelvek őrzik leginkább az ősi szavainkat. Ezek nagy része is dravida eredetre vezethető vissza.

Ez a három fő forrása volt a mai kultúrának, a mai szavainknak: a szanszkrit, sumér és dravida kultúra.

A hagyományos, hivatalos nyelvészet a papírra írt nyelvemlékeket vizsgálja, legfeljebb a honfoglalásig visszavezetve a szót.

A politikai álnyelvészet úgy tesz, mintha évezredekkel korábbi tényeket tárt volna fel, de hamis adatokkal traktálja a finnugor elmélet hívőit.

Én „ősmagyar” néven említem ezt a kort, mivel sok szót elő lehetett keresni ebből a korból is. Sokszor nincs is meg minden adat, ezért „forródrótot húztam” a múlt felé, és közvetlenül a forráshoz ugrottam. Mert ez a lényeg: a még régebbi három fő forrásig, a szanszkrit, sumér és dravida szavakig visszavezetés, ahol megtaláljuk azt a megértést, azt az „aha élményt”, amire a tanulónak szüksége van.

Sarkadi Zsolt
nyelvészmérnök

Nagyszótár Tanulóknak

Ez a szótár eljuttat a megértésig!

Copyright