28. Azonosító meghatározások
A most következő videókban azért beszélek a gondolkodásmódokról, hogy képes légy felismerni a buktatókat és jobb szintre tudd hozni magadat. Légy szíves Te is ezzel a nézőponttal hallgasd őket!
Semmiképp nem az a cél, hogy lebecsüld magadat, vagy rosszul érezd magad, hanem hogy mostantól észrevedd a hibákat, a csapdákat, és sokkal okosabb lehess.
Az emberekre négyféle fő gondolkodásmód jellemző: azonosító, kategóriás, összehasonlító vagy a fogalmi gondolkodás.
Ezeket a megértési szinteket a meghatározások minősége eredményezi, amelyeket egy személy a szüleitől, a környezetétől és az iskolában tanult. Ezek párhuzamba állíthatók a butasággal, fafejűséggel, az átlagos gondolkodással, illetve jó esetben az ötletességgel, eszességgel, intelligenciával.
Ezek a gondolkodásmódok, ezek az értelmi színvonalak alapvetően megszabják, hogy az illető mit képes megérteni, és hogyan lehet vele megértetni új ismereteket. Ezekben különbözik egymástól a buta és az eszes tanuló; a segédmunkás és a mérnök.
Az igazán zavaros, fafejű, nehéz felfogású ember azonosságokban gondolkodik, azaz teljesen különböző dolgokat tekint egyformának. Neki a „csira = csíra”, az „avar = haraszt”, a „hitel = kölcsön”, a „felemás = másfeles”, a „koncepció egy ruhafajta”. Neki a „tanul” az „bifláz”, a „házi feladat = kitolás”, a „tanár” = ellenség” és „minden tananyag = mittudomén”.
A segítségre szoruló tanuló ezen a szinten van az esetek túlnyomó többségében (legalábbis azon a területen, ahol segíteni kell neki).
Ha felolvasnád neki az oda illő jelentést a WikiSzótár.hu szócikkéből, vagy ha lefordítanád neki egy jó angol értelmező szótárból, akkor könnyen lehet, hogy egy „Aha!” kíséretében a homlokához csapna, mert eddig nagyon félreértette a szót!
Ő próbálja bemagolni az anyagot, próbál átmenni a vizsgán, de megértés híján ez nem megy! Az sem segítene rajta, ha háromszor olvasná el az elsőre is érthetetlen tananyagot.
Ő az, aki gyenge jegyekkel bukdácsol végig az iskolán. Ő az, aki elmaradozik, majd lemorzsolódik a tanfolyamról. Ő az, aki „nem ért hozzá” és nem is érdekli. Többnyire nem is kérdez, nehogy kinevessék.
Természetesen, sok mindent elront, hiszen nem érti a lényeget. Nem tudja alkalmazni, amit tanul! Ha mégis muszáj csinálnia, akkor károkat fog okozni!
Aki ennyire nem érti a szavakat, az meghatározásként teljesen elégedett egy rokon értelmű szóval, azaz egy újabb azonossággal.
Ha megkérdezed tőle, hogy mi egy szó meghatározása, akkor egy rokon értelmű szóval felel. Például: Mi egy „szék”?
„Hokedli!”
Tanuláskor kezdetnek ez nem rossz, de ő gyakran ezt a szinonimát sem érti teljesen. Fokozatok egész során kell átjuttatni, mire végül megérti a lényeget, és használni is tudja.
Ő csak az olyan kezdetleges szójegyzékeket kedveli, amelyeket ezen a dedós szinten írtak (tehát maga a szótáríró sem értette a szó jelentését).
Az idegen szavak szótárai és a kétnyelvű szótárak többnyire ilyen „meghatározásokat” tartalmaznak, hiszen ez is jobb, mint semmi. De ez csak a megértés legalacsonyabb szintje: akármi egyenlő akármi mással.
Két-három szinonima, azaz rokon értelmű szó még nem meghatározás! Ez még továbbra is csak két-három különböző dolog, amiket azonosnak tekintünk.
És aki csak ilyen kezdetleges szótárakat használ, az sajnos le is ragad ezen a megértési szinten.
Te választod meg, hogy milyen szótárban nézel utána. Ne hagyd magad becsapni!
A meghatározásnak végig kell vinnie a megértés szintjeinek teljes során. Csak egy nagyon türelmes tanár, egy nagyon jó tankönyv, vagy egy ideális szócikk képes erre.
Egy kicsit jobb megértési szint a „kategorikus” gondolkodás. Erről fogok beszélni a következő videóban.
Sarkadi Zsolt
nyelvészmérnök
