14. Igaz mese a közoktatásról
Most arról fogok mesélni, miért kell neked magadnak segíteni az iskolás gyerekeden, és miért olyan a közoktatás, amilyen.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy ország. Poroszországnak hívták. Ma már hiába keresed a térképeken! Hogy miért? Erről szól ez az igaz történet.
Történt egyszer, hogy a francia császár megtámadta Poroszországot. 1806-ban a jénai csatában alaposan el is verte a poroszokat. A katonák futottak hazáig, ahogy csak a lábuk bírta.
A tábornokok mogorva, ordítozós emberek voltak. A csata után összedugták a fejüket, hogy megbeszéljék, mit mondanak a királynak: miért vesztették el a csatát. Arra jutottak, hogy a katonák hibája volt a csata elvesztése, mert a neveletlen csőcselék nem engedelmeskedett a parancsaiknak. A király rögtön ki is adta hát a parancsot, hogy innentől kezdve az iskolákban nem okos embereket kell tanítani, hanem engedelmes katonákat kell nevelni. Oktatás helyett nevelés kell! Tanítók, tanárok helyett pedagógusok legyenek az iskolákban! Könyv helyett nádpálca legyen a tanár eszköze!
Mit csinál valójában a közoktatás?
Lett is minden óra előtt sorakozó, katonás fegyelem és szigor. A gyerekek egyre butultak, de mit számít az a műveletlen parasztoknak! Örüljenek, hogy iskolába járhatnak!
Így telt el egy évtized. A legények megnőttek, katonaéretté serdültek.
Elérkezett 1815, amikor az engedelmes katonák Waterloo falva mellett fényes győzelmet arattak a gonosz francia császár fölött. Hu-hú, volt is nagy ünneplés!
A király örült, hogy ilyen remek katonákat képeztek az iskolák. Megtalálták végre a legjobb megoldást az ország védelmére: minden egyes polgárból engedelmes katonát kell faragni, már egészen kis gyerekkorától!
Azonnal átvette Európa többi országa is ezt a csodálatos módszert: a porosz pedagógiát, hiszen az ország védelme fontosabb, mint pár iskolás gyerek esze. Legyen engedelmes, fogadjon szót, fogja be a száját és szavazáskor a megfelelő kockába tegye az X-et. Csak ennyit kell tudnia!
A katonás porosz gyerekek következő nemzedékei igen fafejű felnőttek lettek, mert az iskolában mást nem tanultak, csak fegyelmet. Ezért ma már az országukat is hiába keresed a térképen: mindent elvesztettek!
Itt a vége, fuss el véle…
Azaz mégsem! Még nincs vége! A mai iskolákban is ugyanolyan pedagógusok tartanak ugyanolyan fegyelmet, ugyanabból a célból.
A közoktatásnak egyáltalán nem célja a tudás, a megértés növelése. A közoktatás nem oktat, hanem osztályoz. Nem tanít, hanem „nevel”. Engedelmességre!
Ha mégis hasznos dolgokat tanul a gyerek az iskolában, azt a lelkiismeretes tanítónak és tanárnak köszönd, ne a közoktatásnak!
A következő videóban a megoldásokról fogok beszélni neked.
Sarkadi Zsolt
nyelvészmérnök
